[Nem szerettem…]

Nem szerettem – hogy szerethettem   volna vajon? – ha elevenben   sose láttam: az Igazságtok?   Hanem csak árnyékként! De fennen   tündöklően és egyre szebben   kikészítve a Hazugságot.   És ami ellen még többet kellett keseregnem,   tömjénező ostobaságtok.   S ha Isten hagyta ezt örökbe,   jobb is, ha már be sem bocsáttok   szent körötökbe.   De üljek csak megtöpörödve   templom-küszöbre.   Mélyen megköszönve   mit még nekem, a lelke-   vakultnak, elme-   süketnek szántok   vén süvegembe.