Sziszifusz koldús-éneke

1 Átjött karizmomba, át az esti orkán   dühe azon elevenen gyötört, de rangot is adott: lám   megküzd velem. Feszült így bennem épp úgy ős-erőstül   vitorla és kormánylapát, harc folyt, de úgy is, mintha összezördül   egy nagy család. Ízleltem azt is, miért volt az angyal   s Jákob közt küzdelem. Igen, a Teremtés – az Úr – lett (az ős-haddal)   ellenfelem.   2 És ízlelhettem azt is, azt a legerősebb   viadalt, a „sziszifuszi”-t – Igen, maga a „Világszellem” – ő lett   a fő-irígy. Irígy ma is. Mert „ez az ő háza!” S ekként   „egy szót se!” Vagy szánkba tipor. Tiport, rugott el engem, csahos ebként   a kaputól. Jött persze az a Csillag! – Fujta égre hála-   énekét, áradt a tömeg, átlépve rajtam, útfél sarába félre vágva   vén testemet.