Kezesítés

A tengerpartok tüskéseit (ahogy mások a sztyeppék vadállományát) megkezesítették ezek itt. A kerti fák holnap beszélni fognak, úgy nyujtják itt gyümölcsüket mind édesebben: évszázados, évmilliós domesztikálás – házhoz-szoktatás – után. Tartomány-hosszat márvány bástyasort nyaldos a sós víz. Bégető – csillagtábornyi – birkanyelvvel nyalja a jövőt itt a tenger. Maga a történelem sündörög alant, csóvál farkat, kér emberi etetést. Gazdaként járok magam is a várfalon. Tengertelen nép fia – távolság ura mégis: beszállok mértanba, csillagászatba: végtelenbe: magam is határt szabok – leckét a szörnynek, ha nem egyébbel: nyugodt léptemmel – mint a szörnyek, akik csillagtereken túlról lesnek ránk – ők tudják, miért: harapni készen. Hátráljak vajon vissza tán vadkorszakom omlatag barlangjaiba? Valami dühödt jövő vicsorog – onnan még! – a puszta jelenlétemmel, amely épp azért kemény, mert tudom, mint mindahányan, hogy Vég és Végzet: egy; s a kegyelem: az is kezünkben.