Sámán

Sámán lett, ahányszor kihívták a gödörből, hol mezítláb gyúrt agyagot. Zsakett, nyakkendő, frizura, és máris ott, a bűvölendők közt dobálta tagjait. Harsogott kilométerekre hajnalig az őrjöngő üvöltözés, amit hajladozva kormányozott. Szerencséje volt: konkurrensei (már a lélekgyúrásban): a papok, bírák, meg se látták: úgy elnéztek fölötte, jövőbe – multba, poklokba – egekbe – Mihelyt a varázslópálcát letette, mászott is vissza az agyaggödörbe századokon át a darab döggel, mit vetettek neki.