Vendéglátás

Söpört – de konyhalányhadként – még egy vihar.   Röpült a fellegekbe   az ősz minden szemetje:   rongy, por, papír, avar –   Terít a rétre óriás fehér   abroszt a tél.   S már jönnek is a madarak, varjak, verebek. „Mag! Mag!” Tartogat   a gyom is annyit, ami még   pompás ebéd. Munka-ebéd! Van vita persze, szapora   csípés, odavágás elég:   diplomata köz-lakoma! S ha feléjük hessenthetnék?