Televízió

S míveli a gép a maga csodáját. Állunk a falnál a budai házban s közben köröttünk Chilében zörögnek az utcán, hullákon is át, a tankok. Ötlépésnyire tőlem fiatal vas-sisakos, géppisztolyt szögező őrök kettős sora közt követi a koporsót a ritkás gyászmenet, mely megtiszteli még utolszor a költőt. Befut elénk forgatva készülékét egy-egy merész s ügyes film-operatőr (a new-yorki világlapoktól), így kar-közelről látjuk az özvegy arcát, s fülünk mellett dördül föl hirtelen az internacionálé, s előttünk vonulnak, akik éneklik, akik nyilván jól tudták, hogy innen azonnal börtönbe viszi őket az a sorfal. A meg-megdöccenő kocsi után és a mi kávé-kortyaink között így sorjáznak el a zilált-szilárd arcok időn és téren át a mindig távoli végzet szívdermesztően ünnepélyes test-közelében.