Teremtő fejlődés
| A konyhai ebédlőben, ahol TV-készülékünk áll, |
| másfél óráig fröcskölte a film az árnyat és a fényt, |
| a dokumentum-sorozatnak az a filmje, melynek |
| egyszerre én voltam a nézője s hőse, olyan mesebelien |
| igazi hősi lény, aki minden túlélt, |
| mint ma mondjuk: kísértetiesen. |
| Szellemkép tehát, visszatért kísértet voltam – lehettem. |
| Dermesztően és bohócként esetlen, |
| miközben vacsoráztunk. Mialatt |
| kenyérre kentem falatonként a vajat |
| és egy-egy harapás között – |
| szavazhattam, mint holmi zsüri-tag |
| saját létemről, mely itt folyt, itt volt, noha rég elköltözött, |
| vagyis nézhettem élő magamat, mint halottat. |
| Egy pontot sem adtam földi valómnak. |
| Vagyis ha kéziratpapírként kerül elém, mit egyre-másra |
| a képernyő kínált aláírásra, |
| a végítéleti papírkosárba. |
| Bensőmben meg is tettem. De alig lett |
| árnycselekvésem is tulajdonom: |
| s ha mégis fölveszem? Kisímítgatom? |
| húzok belőle, átirom, bele- |
| Kerülgetett máris a leselgő |
| a Bergson szerint életet is teremtő |
|
|