Nőlátogatók férfi súlyosoknál

1 Íme: a végleg vízszintesen élők. Az egymás közt megint csak szisszentve és fintorral beszélők, míg ki nem mondják a legnehezebbet, jövendő honfitársaink. Új anyanyelv alakul itt. Máris dialektusokkal. Minden hazánál örökösebb besorolással. A néphalandóság statisztikái a legkegyetlenebben inchangeable országhatárok. Vámvizsgálattal, faggatással, motozással minden nyílásban éber fehér köpenyek gyűrűjében.   2 Nincs tisztább demokrácia mocskosítóbb rémuralomban. Szökevényt visszatoloncolnak; visszatér magától is. Visszakönyörgi magát a naponta megtizedelendők közé. Mindenre képes összeesküvés kínál tagságot bárkinek. Fogadalmunk mégis: kitörni! Elmenekülni innen bármi áron. Szabadság vagy Halál! – igen itt – csak itt – szent lett a jelszó közérthetően. Vállalva minden veszélyt. Életkockáztatást is.   3 A látogatási idő alatt a váró tekintetektől a teremajtó az a varázslatos pokolkapu, melyen Euridiké és Bereniké itt: – belép, összes nénjükkel és húgukkal. Korra való tekintet nélkül. Nem kiűző, de kimentő követekként, megannyi másvilági lényként jönnek a feleségek, az öreg mamák, emelt arcukon a hűségnek, a hitnek fényes fegyvereként megragyogtatott, csorbítatlan mosolyával.