Istentelen hideg

Szeles, naponként barbár-szelesebb
a sík – a védőhegyek nélküli – vidék.
Hirtelen tagadta meg az ég
s árulta el. Öntött még parazsat
tegnap a Nap. Még éjjel is – mint szikra s pörnye
a csillagok. S ma dönt a földre onnan
a Nincs ős-elve, a világűri fagy
lét-ellenanyagot.
Minden úttalanabb
itt az élet-vállalta honban.
Országszerzésre lopakodva
szimatolnak a semmi-szagú hóba
mezei s erdei vadak.
S lesz végzete ráméretett
 
vastörvénye alatt
az emberfaj is harcosabb.
Szemben azzal, mit jövője igér –
Évente barbárabb a tél.
 
Jövőtlenebb.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]