Istentelen hideg

Szeles, naponként barbár-szelesebb a sík – a védőhegyek nélküli – vidék. Hirtelen tagadta meg az ég s árulta el. Öntött még parazsat tegnap a Nap. Még éjjel is – mint szikra s pörnye a csillagok. S ma dönt a földre onnan a Nincs ős-elve, a világűri fagy lét-ellenanyagot. Minden úttalanabb itt az élet-vállalta honban. Országszerzésre lopakodva szimatolnak a semmi-szagú hóba mezei s erdei vadak. S lesz végzete ráméretett   vastörvénye alatt az emberfaj is harcosabb. Szemben azzal, mit jövője igér – Évente barbárabb a tél.   Jövőtlenebb.