Recsegő csontok fotelében

Huss, huss: beh fürgén! – már nem is napok (füzértáncban, mint balettbeli lányok), hetek suhannak, őszök, tavaszok! Belengtek s máris – csak bámulok utánuk: oda megint egy – s még egy! – évtized!   Némelyik vissza piruettezve, ahogy a kulissza   mögé libeg. Jól begyakorolt növendékek ők. Nem korosodnak. Bár fönt egy-egy arcán ott a ránc – lent a tánc: a láb-mutatvány   csak annál szökdelőbb. Én meg – évszázad lengjen bár elébem – mi meg ülünk csak magunkban (merőben közönségképpen!) tapssal a tenyérben csontjaink reccsengető fotelében!