Versenyt a holnapért

Mennyire kiszolgáltatott lett. Önmaga milyen árnya! Egyszerre milyen ráncosarcú, és olyan petyheteg izmú, oly lesi-sunyi szemmel, mely már-már a tolvajé, milyen utcai s kávéházi köznevetség, amióta ő, a nemrég büszkén daliás költő most a megriadt, a kapkodó aggok habzsolásával – „falánkan” – ontja a rossz verset magából zihálva, versenyezve jobbik részével – „önmagával”!