Mohamed kardja
|
– De hisz a markolatot közben kicserélték!
– Igen, s a pengét is. De azért csak ezzel
hadakozott; fog hadakozni: s győzni – Ő!
|
| Jó hírekért, jó hírhozóknak: |
| tisztelgés szemüvegeinknek, |
| férfi- s nő-pillák előtt egyaránt; |
| köszönet s bók a műfogsoroknak, |
| az alsóknak s felsőknek, Ladies and |
| Camarados, Genossen! Kürtjeles |
| kitüntetés napiparancsban |
| a halláserősítőknek a fülben, |
| a vasbokáknak a cipőkben, nemre és |
| fajra sem tekintve. Közelednek |
| korszakfordító nagy hírükkel |
| a tökéletes műtüdők, művesék, műszivek. |
| Hurrá hát máris mind a többinek, |
| úgy lesz testközeli hazád |
| a közgondú, emberközi világ, |
| ahogy az anyaméh sem. És az ár? Hogy |
| ne sajnáld – mit? Sors-fenyegette ifjúságod. |
| Jövőbe nézz! Örvendve. Hogy mi vár ott. |
|
| Csitítás vár, vigasz. Olyan csicsijgatás, |
| hogy bent a Cél, az nem lesz soha más. |
| Hogy cserélgette bármeddig és bármiképp |
| temérdek alkotóelemét, részletét, |
| mivolta az Egésznek nem lesz mégse más: |
| marad a Lényeg, melyet a Kezdet már magába rejt: |
| a bölcselet szerinti Entitás!
|
| Megküzd a Végzettel is az a hősi Sejt, |
| melyben testet öltött az a – mondjam így: földöntúli? – Vágy, |
| mit szolgál Emberközösség anyánk! |
| Pólyálván bennünket is nevelendő gyermekül. |
| Mert fagyban érkezik, meztelenül, |
| a megváltó: a megváltandó csecsemő. |
|
| A görcsoldók, Messieurs! Az injekciók, például, melyek |
| annyi idővel is hamarabb, mialatt |
| védangyalunk fölénk lebeg, |
| elűznek gyehenna-fájdalmakat, |
| filléres áron osztva csodahatású kegyet. |
| Az aszpirin varázshatása a fej |
| Köznapi üdvök! Ám ahogy el- |
| altat, míg agyunkban matat |
| a sebész, úgy kezelve a tudat |
| gyökerét, mint rossz fogainkét |
| a fogász – sírni s vigadni kell: |
| előttünk ím, feleim, az öröklét |
| kezünkben a tudás eföldi kulcsa, |
| a minden messzit lebíró találmány: |
| átszállni – a dac porondján jól megállván – |
| a számkivetettség magányán! |
|
| igen, az embert úgy veszi körül, |
| Úgy neveli föl, föl, föl! – szüntelenül. |
| Míg más szférába nem kerül? |
| Úgy lehet – úgy fordulhatott –, |
| hogy végül saját szándékán kivül. |
| Mígnem – mi, hősei az átmenetnek |
| maga viszi tovább a tervet? |
| Egyén, szegényem, jajongva örülj. |
| Mert vereségek hoznak győzedelmet. |
| Részlet, lehullsz. De mindenek előtt s mögött |
| halad valami e zord talajon élőn is örök. |
| Adatik fegyver, megnyerni pöröd. |
| Megfoghatatlan, téged énekellek! |
|
|
|