Fogoly öregek

A szolgálattévő kéz: – ki-kihagy a szolgálattevő derék, a láb, mell, kar, csipő s ott lent-alább – Te szolgálj csak tovább, te, pontos, szorgos agy! Csak, pók, halálszövő pók, te figyelj, fülelj; s mivel fa, kapu, ház, minden úgy lázad itt, hogy fut mellőlem, s úgy kötöz – torz vágyaid lasszóival még messzebbre ívelj! Mérgedtől, bosszúdtól bár, elhízott Buddhám, kegyedből mégis vagyonom lesz végül minden földi hatalom s a földön túl minden titok! A gúnyra meg, hogy pupod növeled, felelj: igen, szivom, falom, amit, fogoly, elérek a – végtelenig! Rettegjétek az öreget! Szenátusok és Akadémiák dúvadjai, mitoszok éh-szörnyeképp tépünk sziveket, szűzekét, rontjuk rácsod, elmekórház-világ!