Miért kiszállni?

Hajó! Hajónk! S ha most volna csak érkezés
a fokozatos távozás helyett.
Ha – lám – most farolnánk csupán a parthoz.
Most lépdelnél le, minden tagodban
tervvel és kedvvel valamiféle
hazába, vallásba, futballcsapatba, úgy cipelve
azt a két súlyos csomagot,
emlékeid botlató bőröndjeit, hogy
tartsa számon már aprólékosan
holmijait – elbitangoló szavait is – a vén.
Megjöttél, saját kimerítő
temetésedről: helyeslő
bólintásokkal hátra-hátra-
gondolva, mi is maradhat mögötted,
ha lebocsátja a legénység a lépcsőt,
s megadják a jelet: „lehet!”
Karonfogva a tehetetlenebbjét.
De nem megyek le. Mégsem, ennyi
Mississippi után. Nem kelek föl, innen,
padlóhoz srófolt nyugszékemről sem; jólesik
ez az egyhelyben ringatódzás
szép-füstű szivarommal is kezemben,
másik kezembe tán a viszkis poharat,
a harmadikba pálca-hosszú látcsövet:
a negyedikbe a hajósíp zsinórját.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]