[Inge alá…]

 
Inge alá benyúlkál,
úgy bizalmaskodik újra a szél,
 
vele, a szél.
Mert lám meglangyosult már!
Mintha nem is lett volna tél –
Úgy vetkőzteti, susogva, ne félj –
 
Mintha nem is lenne hideg,
 
nem többé soha tél –
S úgy mosolyog, hogy szinte már nevet –
 
Anya-fürdette kisgyerek
boldogságával, csak azért, hogy él –
 
Szivében szinte hemperegve
 
mondhatni gőgicsél
 
a vénülés e nagyöregje,
 
a nem-vénülők nagyöregje.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]