A semmi közelít
mondhatni légüres falusi csöndben |
|
A Schmidek-kocsmában tekéznek. |
Hatvan év távolából. Az ekként régi ismerős – tehát |
a mélytudatot is békéltető zaj – |
még ismerősebb, ha meg-megszakad: |
a két versenyző csoport most, ott is együtt söröz, |
a bádogtányérba gyűlt pinkapénzből. |
|
emberi neszekkel pontozódik tele |
falvanként nyilván mindenütt. A suta szó: |
a „hiány-cikk” párjául a „zaj-hiány” |
üdítően a tudatba szívható. |
|
Az egyre távolibb pici neszek |
úgy telítgetik, hogy – ürítgetik |
oly zaj-üresre a földet-eget, |
hogy – végy lélegzetet! – |
|
|
|