Varázsköpeny

Alvásra való csúf idő: két napja dől jeges eső, villog, világvégi ködöt szűr. Ki jár ma kint? Hajdan se más itt a pusztán, csak a juhász; védte kucsma, öreg szűr. Adta mindkettőt egykoron rám is a vén vendég-rokon! Mint kicsi ház, mely velem mozog… Úgy hordtam és jártam benne még jégverés idején is alá s fel – Védtek soká, nos védjetek még végig híven már akár emlék képében kucsmák, szűrök s mit bánom, ha ilyen szűrt, kucsmát ad rám bár bölcs akadémikusság, ha az ős ködbe merülök.