Ismerős kakasok
Nem másként, mint az a láng, melyet |
cigarettádra ismeretlen ad, |
gyúlt ki a villám s már el is aludt. |
Mentem tovább az éjszakában-már kevésbé egyedül. |
Ez is talán az öregségtől? Kivárva egymás hangjait |
kakasok szóltak, mind fölismerhetőbben |
hajdani – még vidéki – óljainkból. Azaz jól |
tájékozódhattam a sötétben, mely csak itt |
|
|