Jó szállás

Leromboltál – leromboltattam.   Azóta épül, bútorozódik még alkalmasabbra a szülöttem-ház, a hajdanta sem   igénytelenül szerény   pusztai iparosház. Tetején át – mindegy megvan-e, nincs-e –   korong-sebesen váltakozva villog be a nap s a hold. Zápor és szél: ez a takarítás,   mert hát szüntelen szaporodással   tehén, juh és baromfinép is jár ki-be rajta – honnan is? Bizony még betlehemi ábrázolatokról. Afféle tömegszállás hát a ház, végállomás, hol változatlanul mindezekhez már nagyanyákat, testvéreket s (gyufásdobozban) tücsköket lehet társakul – nem játék gyanánt – fiasítani, nevelni.   Bárki arra járva meghálhat benne, míg – világ ez a világ! Mert ott csorog frissen a forrás, amelyet sziklából pálca, dárda s szó fakaszthat,   ha cserepesek már az ajkak.