Három vidéki kép

I
Felelősség
Jött-jött nagy felelősségével a tehén
gyerek-kezem-tárta kapunk elé.
Sietett befelé.
Bólintott, bólintott, már énfelém;
„Én ne tudnám, szegény
háznál mit ér a té?!”
II
Szánút vendégségbe
Hó is volt,
hold is volt,
szólt és szólt
csikócsengő is és
jött, szállt, röpült
apánk, anyánk is velünk.
S lett külön örömünk:
s ha földülünk?!
III
Hátraléptető folyam
A part-evőt, a hátraléptetőt,
ezt a mohó-serényet, ezt a vadul
már lábam harapó időt:
 
 moccanatlanul,
 
 karba tett kézzel
nézném, már néma megvetéssel,
ha nem tartanám két karomban
 
 éppen
 
 ezt a féléves leánycsecsemőt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]