Útitárs

Nos vénebb vagyok a legvénebb háznál,
mely műemlékként megtekinthető!
Megifjodik a tekintet, ha rám száll.
Szivemben léghuzat csak az idő.
Kupolám alatt baglyok, denevérek,
zászlók csontváza, poros ezerévek!
Ahány cél előttem, annyi mögöttem,
isteni gőggel tömör-egymagamban
úgy vagyok halhatatlan,
hogy mámorítóan jövőtlen!
(…Vonaton írom; ablakain át
– havas tanyák – pillanatonként
– olajkutak – szobrászmarokként
nyúl belém, gyúr kedvére a világ.)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]