Őrhelyen

Néz a falu legszélső háza magányosan a vakvilágba. A konyhai ajtó alatt befújja a szél a havat. Kerít vén csizmákat le – fel táncra biztatva a pehely. Ég, föld körhintaként forog, nem birják csak a bútorok. Ebbe ki élő, beleszédül, megvan már étel-ital nélkül. Ki-kinéz, rég rendre vigyázott Utolsó őrhely az a ház ott.