[Mit fülelnek…]

Mit fülelnek félrebillent fővel itt a nők is, a már szívesen üldögélő férfiak, de lám, a tanultabb kutyák is? A háborút már nem a közelgő ágyúzás jelenti, de kifogható mégis a jövőből – Lapuló falvak tető-antennáiból hány az érzékeny még derűs hírekre? Ezt megcsináltuk, meg, ezt a világot, mondja a dombélen botozó két lassúléptű bucsuzás gyanánt, egymásnak is, az őszi szélnek is, körbe, majd fölfelé tekintve. Eltűntek – felhők közé tévelyegtek – a hegyi rétek kecske- és juh-nyájai. Fönt, fönt, a forrás környékén dadog csak, próbálkozik fülbeható beszéddel gyermekkorunk frissen fúrt furulyája.