Senki földje

Tél ez, de még gönctelen: a bundátlan, fehér köntös nélküli tél. A fakó földeken lombos fa már sehol. De még se zuzmara, se hó. Csak a vad szitokszavú szél. Lábon csak tengernyi fűszál sziszeg és egy-egy csutaszár hajlong s zörög. Senki földje: két front között szétlőtt átmenet a sivár   vidék. Vivódik fönt az ég: előre még, ki még? s ne hátra, az ordas fagy helyett be, vissza bár egy napra az emberi nyárba? Dől az eső. Nyomul a sár. Szűk tanya zárul s végtelen határ. Dől a hideg jelen.