Senki földje

Tél ez, de még gönctelen:
a bundátlan, fehér
köntös nélküli tél.
A fakó földeken
lombos fa már sehol.
De még se zuzmara, se hó.
Csak a vad szitokszavú szél.
Lábon csak tengernyi fűszál
sziszeg és egy-egy csutaszár
hajlong s zörög.
Senki földje: két front között
szétlőtt átmenet a sivár
 
vidék.
Vivódik fönt az ég:
előre még, ki még? s ne hátra,
az ordas fagy helyett be, vissza bár
egy napra az emberi nyárba?
Dől az eső. Nyomul a sár.
Szűk tanya zárul s végtelen
határ.
Dől a hideg jelen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]