Halottat védve

Mennyi merészség, hogy legyen igazság: beleszédülök. Noha testközelből láttam: csak most, távolról ismerem föl, mennyi öngyötrés, mely másnak vigaszt ád, s alázat! – hogy fentről lássuk magunkat! Sebész, tudós, nem tár föl gyógyitóbban poklot a jóban és üdvöt a rosszban, ahogy – szívedet boncolva – te tudtad. Itt voltál, Lőrinc s most értem, miket mondtál, hogy a szférákból zengeted.