Átalkotott vidékek
Más lett a táj, de mindjárt, |
|
Tekintetét rá úgy vetette: |
rémületét is rajt feledte! |
a Vizek felett itt az ő beteg |
|
A legkegyetlenebb varázsló, |
|
mert jós is, te vagy, Picasso. |
üvöltik szemtől szembe a bőszült: |
fényképnél igazibb látleletű |
|
jövő-hitelű – lelki! – képek. |
|
|
|