A jósok nyelve

Sor kerül rá, félelmetes divatszó – így érzékeled? A volt, a lett, a megtörtént, az úgy esett helyett? De még szisszentetőbb, agyba-szúróbb (a jól-vájt füleken át persze, amilyen a tiéd), multba téve, hogy sor került rá. Ahogy ma gyors-szavú hír-írók, ón-hangú főtudósok, főpapok minisztrálják körül az antik jóshelyek nyelvhasználatával az Elrendeltetés: Ananké jogrendjét! – akkor is, ha államcsíny, ha bányatűz, árvíz esik meg, atombomba esik le, csak úgy, ahogy földrengés fenyeget, vagy ismét füstöt vet a Vezúv, sőt a kihúnyt Fuzsijama. Dadogtak hajdan, jól tudod, henyén Dodona vak vénjei nem vigyázva, ki küld igét ajkukra. De borzadva hátrált távolabb körüktől a rendbetett Szó mívese, a költő.