A hűség mosolya

Nincs nőiesebb, vagyis komorló férfi szívre derűt csalóbb, mint ez, őszvég időn, esős hetek közt ha még visszajön egy nyárias nap, és kendőt lengetve (szinte   vonatablakból) elköszön. Pályaudvarok, ti menekülés-kapuk! Úgy volt mindig rendjén, hogy engem vitt az út   s a nők maradtak. Most élek meg egy újfajta búcsút. Megyek s ittmaradok magamnak. S ti búcsút intő karmozdulatok! Ahogy mosolyogva a végső korty előtt meglötyköljük a söröspoharat, tetszik az is, ahogy fölkavarog – de úgy is ez a legmegfelelőbb. Anya-természet – minden nyelvben ez az ős szó köt békét a férfiszív s az új s új borzalom közt, ez nyújt vigaszt, hogy annyi csalódás és árulás után ez a ringyó is meglebbent egy anyás mosolyt, elvárva, megbocsáss,   hogy én vagyok a hűség.