Posthumus – munka

Hiú vagyok. Mért ne lennék hiú? Magamban élek. Messze a falu. Látogató? Az égboltozaton a Nap s Hold. Napra-nap cipőt kefélek, borotválkozom. Világfi lettem, finnyásan hiú itt, épp azért tán, mert nincs rá tanú. Nyakkendőt kötök. Pap, oltár elé készülök napra nap díszben – hová is? Vén korom felé. Künt is köd és ősz. Mind idébb nyomul a sár, a szenny föltarthatatlanul. Kis kertikamrám ablakába csap   ferde szél és vele ázott levél: repülő rongydarab.   Napra nap eleve kint ha vad víz dől, szitkos szél ha dúl   – telt markú düh, dagadt   orcájú pfúj – megudvarlom majdani tanúmul, szóra birom igényes tollamat.