Gólya-magány

Szántóföld már a nádas, a mocsár. Van mutatóba csak gólyamadár. Száll emlékeztetőül néha egy, mintha őrködne temető felett; utolsóként úgy mutatja magát sirassa meg, mit vesztett a világ. Letelepül, nem gyermekeivel, egyedül így hát nem is kelepel. Sorsa beteltét várja egymaga, mint őrhelyén pompéji katona. Vele árvul, ki nézi, akinek hajdan ő volt az örök kikelet.