Egy ünnepi vendégről

Hosszan, bevonva, lassan nyitva – evezőit ráérős csónak – mozgatta szárnyait a ritka légi vándor: egy honnan-is-jött, hova-is-tartó nemes kócsag! Bámultuk, nélküled. De senki, mint én nem oly csoda-igézten. Míg néztem, te úsztál a semmi honából öröklét-keresni megbékélt szívem tág egében.