Egy ünnepi vendégről

Hosszan, bevonva, lassan nyitva
– evezőit ráérős csónak –
mozgatta szárnyait a ritka
légi vándor: egy honnan-is-jött,
hova-is-tartó nemes kócsag!
Bámultuk, nélküled. De senki,
mint én nem oly csoda-igézten.
Míg néztem, te úsztál a semmi
honából öröklét-keresni
megbékélt szívem tág egében.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]