Utólagosan
Utólagosan derül ki, de ez csak növeli az ámulatot, |
mert hisz egyben hitelesíti a tényt: hogy |
mennyi eszelős, született bűnöző, beteges önmutogató |
veszi kézbe és milyen könnyen, majd folyamatosan |
kis és nagy népek történelmi járművein. |
|
E parancsnoki hidakon hogy mennyi is szaladgál |
csak egy évszázad alatt klinikai látleletes felelőtlen |
olyan, akit egy kofahajónak ilyen |
helyéről már az első percben |
|
Hálás utólag élcelődni összekacsintó |
pukkadozásban: lám, ez meg az volt a fogás, |
a nyúl eleve ottlapult a kalapban és |
Szent Ferenc madaraivá mi magunk |
varázslódtunk, a kezdetén… tigris-csordára azután, |
bégető nyájjá, végül nyájas |
feleim a betükben, cinkosok. |
|
További önvigasz: minden előrelátható volt. |
De aki mégse csak hátratekint az úszó part között |
s legalább hallgatózni meg-megáll |
a lépcsőház kerítette mélységek fölött és számbaveszi a panaszt, |
a nyugdíjról, a vaj minőségéről, meg hogy elromlott ismét a fölvonó, s megérti |
„nincs mód lelépni”. Mert hova is? Oda tán |
ahhoz a néhány végül csendes |
józanhoz, fára szögezetthez |
|
|
|