Utólagosan

Utólagosan derül ki, de ez csak növeli az ámulatot,
mert hisz egyben hitelesíti a tényt: hogy
mennyi eszelős, született bűnöző, beteges önmutogató
veszi kézbe és milyen könnyen, majd folyamatosan
a kormány-kereket
kis és nagy népek történelmi járművein.
E parancsnoki hidakon hogy mennyi is szaladgál
csak egy évszázad alatt klinikai látleletes felelőtlen
olyan, akit egy kofahajónak ilyen
helyéről már az első percben
a fedélmosó matróz
mezétláb is lependerít.
Hálás utólag élcelődni összekacsintó
pukkadozásban: lám, ez meg az volt a fogás,
a nyúl eleve ottlapult a kalapban és
Szent Ferenc madaraivá mi magunk
varázslódtunk, a kezdetén… tigris-csordára azután,
bégető nyájjá, végül nyájas
feleim a betükben, cinkosok.
További önvigasz: minden előrelátható volt.
De aki mégse csak hátratekint az úszó part között
s legalább hallgatózni meg-megáll
a lépcsőház kerítette mélységek fölött és számbaveszi a panaszt,
a nyugdíjról, a vaj minőségéről, meg hogy elromlott ismét a fölvonó, s megérti
„nincs mód lelépni”. Mert hova is? Oda tán
ahhoz a néhány végül csendes
józanhoz, fára szögezetthez
a folyamatos Golgotán?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]