Gyümölcskosár

Pestre költöztették állandó ottlakásra a szép tájszólású állami hóhért. Valamiképp ilyen kapcsolások hatásaként hívta magához közvetlenebb ismerkedésre a közbiztonság délceg – fölöslegesen is egyenruhás – főfelelőse a művészvilág népi eredetü közismertjeit. Párnás ajtók s karszékek. A tavakat idéző nagy kerek asztalon csupa üde déligyümölcs, gondos – mondhatni délceg – gulában, mintegy őrszem-toronyként, hogy merre s meddig kanyarúlhatnak a szavak ezen az emelkedetten tisztultabb helyen már attól is, hogy lent országnyi rádiuszi körben a boltokból csak krumpli-dohosság áradt. Nyájasan folyt a társalgás. Tarkítva néha néma mosoly-kisérte karmozdulattal: parancsoljatok. Rebbent ettől N. N. átizzadt tenyerében is izom-üzenet: no, egy szem datolyát talán Marinkinek földrajzi illusztrációul a gyermeki íny íz-gócain át. De csak behatolt ide is az atmoszférikus nyomás. Sorjáztak rendre bár a válasz-mosolyok, a banán, a grape-fruit, a narancs (a datolya) csak ottmaradt időzítetten, szűzien, üdén, sőt egyre szűziebben, órákig még a kiürült teremben.