A helyőrségi templom előtt

A tornyok, a tornyok!   A zálogok! Hogy „él magyar, áll Buda még!” Ez megfutott, az eloldalgott. Már csak ez tartja őrhelyét, templom nélküli omladék, idők mélyére ejtett hulladék – Meg – jőve a görbe utcákon át – a bennszülött, az épp úgy maradék, ki ivott egy pohárnyi bort ott,   fizetett s ment tovább.