Egy avant-garde-ra

Hímzésében még déli fák, virág, hősdalaiban harci paripák – mind északabbra így vonult, fogadta bár fagy, sarki szél a népet – „jégen is megél!” – előnépedet, a vogult. Iskola, szószék, hivatal fényén túl, akar – nem akar, vonul a „társadalmi lét” tundráira jogát, hitét sorra föladva, törmelék eszkimó-népnek a magyar.