Aki majd vigaszt ád
| szétrobbannia tehát neki is. |
| Időzített akna-szív, aki tudta célját, |
| és hogy ki küldte céllal, tudta azt is – |
|
| – s majd azt se másként, mint a forrás: kifakadt, |
| és osztja kiapadhatatlanul, |
| amivel s amért utat tört és új légkört csinált. |
| Nem másként, mint az elvonult vihar. |
|
| Fölmerül a szép szobor-arc. |
| Oly győztesen, hogy koszorúja öntudat és büszkeség |
| maga-teremtette tisztaságban. |
|
| Szívós akarat és szűzi szelídség! |
| Magad-faragta márványkép, csak állsz. |
| Végy emberszámba valamennyiönket. |
| Légy vigasz is – lám az is csak te lehetsz. |
| Még parttalanabb a nép nélküled. |
| Beszélsz örökké, mint mind a hű csillag. |
|
|
|