Folytathatatlan versek

Jöttek üzenetekkel más-más tájék féltébolyultjai, Erdélyi, Sinka, P. Kari, J. Attila. Legtovább még én parancsoltam zubbonyt szavainkra, mondják a zord „így van” helyébe „mintha”. Kitartok végig; nem tőlem szakad baj, ha szakad, rátok. Mint az adomáknak beszédhibása, ki ihaj-csuhajjal hirdet tűzvész-, árvíz-tragédiákat – „dalolok”. Magára vessen, ki jaj-t hall. * Földtelenné vált nemzetem, beléd temetkezem. Futó homok multú, jövőjű nép, beléd halhatatlanulok. * Neked is végre, szülőmegyém kies vidéke, autogrammot osztok; mezétláb, mint itt ma is a vén parasztok bokáig sárba lépve, cipőt kimélve.