Lentfeledettek

Megállt, meg, mégis a Prága-Trieszti. Gyorsan, az étkezőbe! Kivágott ruhák. Már jó szivarfüstjével is jó társaság. S a kéj, míg foga közül kiereszti lábujjamat a fagy! Meg a: „Kávét? Teát?” S ahogy öledben, Sors, alig szabódva ringok, mondhatnám, puskini-szalonba. S ahogy: „Jöhet egy konyak is?” „Jöhet.” Kezd rákapni a szeszre az öreg. Nyitott szemmel is el-elszendereg. S ahogy a havas kunyhók, fészerek, tündértanyák lesznek a messzi pici falvak, s ahogy még messzibb – elmaradnak lábbal falva a kifogyhatatlan síkot, a dekabristák, eszerek, mind a didergő lentfeledt nihilisták, narodnikok, a Vízakna s Déva közti kis sereg, kar-karban, hogy össze ne essenek.