|
A fülekbe a Vazulnak szánt ólomöntés évszázadokra hatott. És
mégis – egy zene-süketre is nyomorított népbe épp dallamokkal tölteni
jellemet és jelleget, önbizalmat és értékhitet, vagyis reményt és jövőt: ez volt
az első látható csoda; amit az az árnyékkönnyű, vékony férfi mívelt;
Góliátokat hátráltatva.
A másik taglalandó és méltánylandó csoda? Dávid mestercselekedetének minden körülménye és
segédeszköze megkapta a bámuló magyarázatot: az ok a helyénvaló merészség stratégiája, az okos lábvetés, a parittya
fizikai karhosszabbító törvénye, a higgadt szemrevételezés optikája. De mégis: a legfontosabb, a kő, ami végül is ám
már eleve döntő lett, kirepülve a parittyából, oly céljatudóan, mint a lélek? Esett arról elég szó? Az ott hevert, a talp
alatt, azért csak le kellett nyúlni. Akár a mi kisiskolás korunkban a kavicsért, a téglatörmelékért.
|