|
Noszlopy Gáspár emlékének
| Ferenc József, az agg császár-király |
| „S a Kossuth-kutyák? – hebegte – rég e percre |
| várnak!” (ahogy egyszer egy lakáj kifecsegte). |
| Tudata fölszínére vajon akkor ért, |
| felelni kell az aradiakért? |
| Nem számított, csak a csehekre. |
| Egy vén agy alagút-kanyarain át |
| a történelem ítélő szavát |
| dadogta ki a világszellem? |
| Többszöri rossz kapcsolás volt, dehát |
| úgy is kimondta, fölmentve magát, |
| a tébolyult hangförgetegben. |
| Mozdulni így az idő sem tudott. |
| Szállt céltalan a szó. És a kötélben a hurok, |
| mit dobott kezdő gyilkos nyaka felé |
| a halhatatlan kéz, a kiskőrösi kamasz látnoké. |
|