Előadás
Hajnal! Színpadi függönyként omolt a |
tegnap még vörös lomb a hóba |
a Sashegy fáiról: a Várhegyet |
járhatja most a szem s a képzelet. |
Buda vára! Szent színhely! Dísztelen |
didereg rajta a Történelem: |
lapozza rendezőként ma is a |
Forgatókönyvet a História. |
Szakmabeliként bámulom, ahogy |
szövege szerint Görgey kirántja, |
vagy Damjanich máig vitézi kardját, |
vagy Dózsa, s beinti a Rohamot, |
a végső, a legvégső Hajrát, |
s előre tör! S hányan még utána |
s előtte hősleg. És hiába. |
|
Megannyi sorok közti ábra. |
|
rész is a Megfogalmazásba. |
|
|
|