Pogány istenesedés

Homoksíkság. Végtelen vasútsín. Széchenyi keze fut a mozdonyok előtt,   úgy, ahogy még tintába mártott   lúdtollal húzott egyenest. A Tiszában meg Vásárhelyi néz nyílegyenest   előre, rendületlenül.   Itt vannak ők társaságunkban. Ők a társaság ifjai. Halkítja szavát   mégis a vén is az övék előtt. Valami viszály mégiscsak elül.   A vad vidék, ez a pogány is itt   családiasul, kezesül.   Beistenesedik.