Az üdvtelenek hitjele
|
„Pogány őseink főistenének, Ukkónak
alakját népünk emlékezete máig őrzi, a
Vasorrú Bába alakjában.”
Néprajzi megállapítás
|
| Verik vesszővel a balta-rótta orcát, |
| bár bádoggal ők borították. |
| Büntetik bottal, köpködik: segítsen! |
| Arra faragták: lenne itt is Isten! |
| Állja özönét nyálnak és szitoknak |
| az a Kicsoda-micsoda, a Minden- |
| tudó vasorrú, vigyorogva: holnap |
| orrához, azaz alája az orrnak |
| medvepecsenyét, csókot maszatolnak. |
|
|
Legyen kivel felezni mind a bűnt, |
| mit elkövettünk s majd elkövetünk! |
| Megettük bár jól dörmögő Atyánkat |
| s befaljuk, törvényt ha az éhkopp ad, |
|
a nagyatyát, az unoka-hadat, |
| mint bárhol az ember árva fia! |
|
| De csak nem csillan – kovából a szikra – |
| nem itt a megváltás helyi titka. |
| Nem lett az az Arc ország, hatalom: |
| dicsfény se Keleten, se Nyugaton, |
|
hova hívei vettettek, sehol – |
| jobb sorsú (népű) Halhatatlanok |
| égi hadában ekként nem ragyog, |
| fölöttünk sem, testvér, ég és pokol |
| jegyeként más, mint egy lógó vasorr!… |
|
|
|