Forgalom a Concorde-téren

Annyi szem látta! Annyi elme őrzi romlatlanul magában szerte a világon, ahol ember él, hogy már ez a tér ki sem múlhat a mulandó világból, az emberi tudatból: a történelemből. Földiek – bolygóbeliek – itt – jövővé tartósítva a multat – bábeli műbe kezdtek, szándéktalanul, de épp ezért siker igéretével. Nincs külön, nincs egyén, nincs más, nincs hogy ki vagy te: mint te,   olyan közösen egy a rend –   már nem is emberi. Ilyent   csillag-pályán vagy füvek alatt   kialakult törvény teremt.   Ne hőkölj, ha fölismered:   termesz-bolyban sincs több magán-tudat,   mint itt, ahol te is – eleve rab –   mi sejti – szépérzékeden át   élvezed a harmóniát,   te sem vagy külön akarat.   Megkönnyebbülten, biztonságosabb lélekkel összekalkulált elemek bizseregnek, keringenek, követnek vegytan-diktálta célt. Féltheted, mégse félted magad:   non omnis moriar! nem hal meg, aki amiként is élt. 1979. II. 26.