Két flash-villanás a multba
| Belestem, be mégse nyitottam |
| a pici könyvkereskedésbe. |
| Monnier Adrienne-ébe. Délben ottan |
| szorongott korszakom óriás nemzedéke: |
| Larbaud, MacLeish, Hemingway, Paulhan, Breton |
| vitázva, tisztázandó: tovább él-e |
| kulturánk, vagy örök lesz-e rajt a por, a rom, |
| mit dönt rá Gide-nek s Nietzschének Isten-merénye. |
| máig emberi fajtánk sorsát. |
| A fürge Adrienne rögtön kiszolgált. |
| Kullogtam kifelé, halandó, |
| illemtudó, megváltatandó. |
|
| A kálvinista lányok! A gazdagok! A Felvég |
| egyetlenkéi, kik nagyünnepen még |
| dédanyjuk bőrködmönkéjét viselték |
|
templomuk udvarára gyűlve, |
| s onnan sorjázva be külön helyükre: |
|
büszke pillájuk úgy lesütve, |
|
hogy csak a lépdelési illem |
|
ősnyelvén tiltakozva minden |
|
kamasz-tekintet horga ellen – |
|
|
Sárák, Rebekák, Eszterek, |
| mi volt az út, míg vén – szép! – szemetek |
|
hű szememet lám ily egyenesen |
|
már némi gúnyt is hunyorog |
| az aggkori tsz-otthon – otthonotok – |
| rendezte író-olvasó találkán. |
|
| Így repülsz, kézközelben, zümmögve, itt az asztalon |
|
de fölívelve mindahányszor hirtelen, |
|
ha azt hiszem, most elkapom |
|
légy-szálldosásodat, történelem! |
|
|
|
|