Diadalunk

Próbáltam én is kisimítani
meg-megdagadó, meg-meglappadó
óriás arcán egy-egy rángó ráncot,
 
fájó fintorgást
e Föld nevű égi szülöttnek.
Ekként kezem nyomával:
buzgó ujjaim nyomául is
fiúi hálám tanujelével
 
röpül, forog a vak
semmibe, míg szét nem röpíti
 
az undorodás, vagy
 
a Fényességes Robbanás,
 
hogy kézbe vettük.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]