Diadalunk

Próbáltam én is kisimítani meg-megdagadó, meg-meglappadó óriás arcán egy-egy rángó ráncot,   fájó fintorgást e Föld nevű égi szülöttnek. Ekként kezem nyomával: buzgó ujjaim nyomául is fiúi hálám tanujelével   röpül, forog a vak semmibe, míg szét nem röpíti   az undorodás, vagy   a Fényességes Robbanás,   hogy kézbe vettük.