Vizsgáztató halál

Hőskort éltünk. „Hadikockázatok korát!” Vállalva hullák és dögök között, mi: azt, ami kellett. Mi s nem ők, a katonák, a lehasalók tüstént, hogy dörögni kezdtek a bombák, a fürgén fal mögé szökők!   Mi civilek, főleg a nők álltunk, ízleltünk, alig mérlegelve, mért, – kockázatot? Valamiféle – kéjt?   Szomjazva már kábító veszélyt,   azt a halál előtt szerelemként mindent feledtetőt,   mely kezdetet és véget összeköt.