Buzgó remény

Rongyos és foltos: szakadoz a tegnap
patyolat-tisztán feszülő nagy abrosz.
Latyak a földút. Ragyog a vetés hó-
leple, ám alján mozog a vakondok:
 
indul a bősz fel-
támadás – érzed? – kitakart tömegsír
hullaszagával! Süt a Nap. A szennytől,
mintegy a bűztől nemesebben égre
száll az ős Szülő: makulátlan arccal,
 
orrt se facsarva
zengi (fényhangon): közeleg, mögöttem
siet Ő is már a keresztre vont, majd
szennybefúlt, ám most… Ugyanúgy úton van,
újra hozzátok vigaszul az évi
 
örök-Igazság!
*
Nos te is, jámbor mosolyú öreg, húzd
a kirótt pályán napi vállalásod:
a divatmult (még talyigás) ekét, így
vallva hívő (vagy hitető) vigasszal:
 
mag alá szántunk!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]