Buzgó remény

Rongyos és foltos: szakadoz a tegnap patyolat-tisztán feszülő nagy abrosz. Latyak a földút. Ragyog a vetés hó- leple, ám alján mozog a vakondok:   indul a bősz fel- támadás – érzed? – kitakart tömegsír hullaszagával! Süt a Nap. A szennytől, mintegy a bűztől nemesebben égre száll az ős Szülő: makulátlan arccal,   orrt se facsarva zengi (fényhangon): közeleg, mögöttem siet Ő is már a keresztre vont, majd szennybefúlt, ám most… Ugyanúgy úton van, újra hozzátok vigaszul az évi   örök-Igazság! * Nos te is, jámbor mosolyú öreg, húzd a kirótt pályán napi vállalásod: a divatmult (még talyigás) ekét, így vallva hívő (vagy hitető) vigasszal:   mag alá szántunk!