Ráadás után

Meghat még mindig ez a ráadás,   ez az ajándék októberi napmeleg,   ez a még egy és újra egy   puha tenyérsimogatás. Mert hisz a szokás, a – nem ugyanaz! – megszokás   szerint lehetne más:   csitt-csatt szél-pofozás, jeges   járda-adta farbarugás.   Hálára indít:   ez a – egy kis családi ház   konyhatűzhelyétől eddig   áradó, meghitt   világméretű gondoskodás.   Isten-hit ős   évszakát hozza ez az ősz. Megköszönöm, Gazdám, öreg szív, hogy viszont-nemlátást is így köszönsz.