Játszma és helyzet

Ne ródd meg a vént, ha szeszt egyre sürűbben, egyre mérgesebbet   krákogva, leereszt. Nyeli ő orvosságul ezt. Még azt se kérdezd, mitől szenved. Tanulj önpusztításig önfegyelmet.   Segít átkelned csak az efféle művi éber-álom   e csupa rémképtől valós világon. Mert hát mi vár? Kanál-adagban is: halál.   Halál s az elem: feledés! Egy a válasz tehát, ha magad is belépsz   a játszmába s adut ütésre kérsz, kijátszva tíz-húsz percre bár (tudat kontrázva), mi őrjítve fáj. Ez a helyzet, ez a nagy helyzet: ember vagy s az örök vesztés-nyerés során az üdv, ha daccal leereszted   mitől állati lesz megint az ész? Így oktatott a vén, a sátáni hatalmat is tisztelő – úgymond – szabad pap!   S megcsillant, mint ősbarbár áldozár   markában a pohár.